Köszönet az önzetlen segítőnek!

Olvasónk küldte be az alábbi történetet, amiben szeretné köszönetét kifejezni a kulcsát megtaláló hölgynek. Pár napja történt... Szeretném megköszönni, amit akkor időm sem volt. Történt, hogy az Ézi előtt biciklivel mentem, egy csörrenésre lettem figyelmes, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, azt hittem egy drótdarabon mentem át. A városközpontba beérve, amikor a bicikli lezárásához kerestem a kulcsot, megállt az ütő bennem: nincs a kulcs a zsebemben! Rögtön összeállt a történet, irány vissza az Ézihez. Útközben, a Katona előtt a pirosban várakozva egy bordó Fordból feltűnően integettek, de azt hittem másnak szól az "üdvözlés". Az iskolához érve a kulcsot sehol sem találtam, a szeméttárolókba is benéztem, hátha kidobták, hogy más se találja meg. Az iskola portáján is érdeklődtem, de ott sem tudtak semmit sem a kulcs hollétéről.

Igen rossz érzés kerülgetett, ahogy jöttem ki az Ézi kapuján, majd le a lépcsőkön. Ekkor azonban egy hölgy lépett oda hozzám, kezében a kulccsal: "Hát, már elég régóta kergetlek, itt a kulcs!". Szóhoz sem jutottam, a hölgy már ment is vissza a kocsijához, amiben ott ültek hátul a gyermekei.

Végiggondolva a történetet, valószínűleg ő vette fel a kulcsot, amikor az kiesett, majd a városközpontig követett, onnan pedig vissza az Éziig. Ott, akkor nem volt időm megköszönni a jóindulatát, most szeretném megtenni: Köszönöm! Bízom benne, hogy olvassa ezen sorokat majd a hölgy.

Egy hasonló autóban ült a hölgy