Egy értékes ajándékötlet - mindenkinek

Itt a várva várt karácsony. Az elmúlt napokban fogcsikorgató hidegben az esti csúcsforgalomban bevásárolni indultam az aktuális napi kellékekért. A boltokban lázasan válogató kisebb tömeg, akik egymással megosztva fontolgatták, hogy milyen és mekkora értékű ajándékkal fejezzék ki érzelmeiket a szeretteik felé a közelgő ünnepen. Hazafelé érdekes gondolatok fordultak meg a fejemben. Karácsony előtt lázas vásárlásba kezdünk, mondván: itt a szeretet ünnepe...

Ahogy közeledik a nagy nap egyre inkább páni félelem fog el benünket, hogy minden a helyén legyen. Valóban csak ez a módja van, hogy kifejezzük a szeretetünket? Valóban csak a naptárban kijelölt napon tehetjük ezt meg? Tényleg pótolhatjuk egy drága fogyasztási cikkel az elmaradt meghitt és őszinte beszélgetéseket, az elmaradt öleléseket és csókokat? Egy drága ajándékkal felejthetővé tudjuk tenni a felelőtlenül odavetett bántó szavakat?

Miért amortizáljuk le a karácsonyi ünnepet is egy fogyasztói cikké, amire hitelt kell felvenni, hogy széppé tegyük? Valóban örömet okozunk a gyermekeinknek egy havi fizetésbe kerülő drága játékkal, miközben egy mosoly nem hagyja el az arcunkat a "Szent Estén"? Odakerül az autó, a plazma tv és megannyi drága holmi a karácsonyfa alá, és talán még a következő karácsonykor is ott lesz - ha bírjuk fizetni a hitelt, amiből van.... közben a szeretteink minden évben megújulnak? Mert hogy a családunk, és a szeretteink is fogyasztási cikké válnak.

Lázasan vásárolunk, és készülünk erre a három napra, valahogy úgy, mintha csak ekkor és kizárólagosan az egész évben csakis ezen a három napon mutathatjuk ki a szeretetünket. Versenyzünk a karácsonyi ajándékozásban, mint mindenhol: a munkahelyen, az életben, kinek több a fizetése, kinek nagyobb a lakása, kinek jobb az autója. Csak abban az egyben felejtünk el versenyezni, hogy őszintén, tárgyak nélkül kimutassuk a szeretetünket, megbecsülésünket a másik iránt. Esetleg még nem mondta el nekünk senki, hogy egy év 365 napból áll többnyire és mindennap megtehetjük ezt, ráadásul autó, plazma TV és drága ajándékok nélkül: egy öleléssel, egy beszélgetéssel, egy csókkal vagy puszival, egy baráti üdvözlettel, egy kedves mosollyal, vagy akár egy közös csendes együtt töltött estével. Mert ha ezt minden nap meg tudjuk tenni, akkor talán nem törne ránk karácsonykor a páni félelem sem, hogy: “húúú ha most elfelejtünk valamit vagy nem elég értékes ajándékot veszünk, akkor várhatunk egy évet...”

Ahhoz, hogy a szeretetünket kifejezzük nem kell ragaszkodni a naptár szerint előírt dátumokhoz, az év minden napján, órájában és percében adva van a lehetőség, csak rajtunk múlik, hogy ezt megtegyük. Talán nemesebb dolog lenne odaállni a fa alá, egy szerényebb ajándékkal, viszont boldogan, mosolyogva, vállalva az elkötelezettséget a szeretteink iránt, hogy akkor is szeretjük őket ha nincs karácsony, ha nincs ünnep, csak úgy egyszerűen, hétköznapian, a erősségeikkel és hibáikkal együtt, az év minden napján.

Az utolsó pár nap őrült kapkodása helyett álljunk meg egy pillanatra, és godoljuk végig, ha nem lesz minden egészen tökéletes, akkor is lesz ünnep. Mert a csoda elsősorban mégiscsak a szívünkben születik meg. És ha a szívünkben béke és szeretet költözik, akkor valóban csillógó és varázslatos lesz a karácsony is.

Ahogy Paolo Coelho írja: " A szeretet a kulcsa minden titoknak."

Léber-Lukács Katalin