Mi okozta több ezer kecskeméti halálát a Don folyónál?

Oldalainkon is megemlékeztünk a Don folyó mellett meghalt kecskeméti katonákról. Az elmúlt évtizedekben agyonhallgatott események csak az utóbbi években kaptak nagyobb nyilvánosságot. A második magyar hadsereg katasztrófáját előidéző okok megértése csak a csapatok kiküldése mögött megbúvó politikai alkuk, és a hosszabb távú nemzeti érdekek ismeretében lehetséges. A most következő írás a második magyar hadsereg a Don folyó mentén bekövetkezett katasztrófájáról és a kecskeméti 13. könnyű hadosztály keleti fronton megvívott véres harcairól szól. Egy kis történelemóra a Kecskeméten.hu oldalain!

A 2. magyar hadsereg létrejötte

1941-ben a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után azonban a német csapatok a fokozódó szovjet ellenállása miatt lassult az előretörés üteme. 1942-ben a megváltozott hadműveleti tervek szerint a német csapatoknak támadó hadműveletekkel kellett felmorzsolni a Vörös Hadsereget, de ehhez a csoportosításhoz elvont német erők helyére a szövetséges országok hadseregeit tervezték bevetni.
Magyarország hosszas alkudozás után a 2. magyar hadsereget ajánlotta fel a keleti fronton zajló harcokhoz. A hadsereg felállításakor ügyeltek arra hogy, a kivonuló alakulatokban minél alacsonyabb legyen a sorállományúak létszáma. A hadsereg személyi állományának több mint 80%-a tartalékosokból került kiállításra. Fontos megjegyezni, hogy a kivonuló alakulatokban az országos átlaghoz képest felülreprezentálva voltak a kisebbségek. A fentebb leírt szervezési módot azzal magyarázták, hogy a háború befejezésekor a lehető legnagyobb létszámú ütőképes hadseregre lesz szükség szomszédos országokkal szembeni területi viták rendezéséhez.

A kudarc okai

A gyenge harcértéket képviselő személyi állomány technikai felszerelése sok kívánni valót hagyott maga után, főleg a nehézfegyverek terén voltak komoly hiányosságok. A Magyar Királyi Hadsereg szervezete, fegyverzete és felszerelése a szomszédos országokkal megvívott, területi revíziós követelésekből fakadó háborúra lett méretezve, nem pedig Magyarországtól több mint 1000 km-re, szélsőséges időjárási viszonyok között megvívott háborúra.
A hadsereg szervezése 1942-ben az egyenlő elvonás elve alapján indult meg, azaz az ország lakosságának területi arányosságait figyelembe véve mozgósították a csapatokat, így próbáltál elkerülni az egyes területek gazdasági megbénulását a munkaerő elvonás miatt. A fenti intézkedésekkel igyekeztek elérni a mozgósítással járó munkaerő elvonást országosan szétszórni.
A hadsereg alapját három hadtest képezte, egyenként 3-3 könnyűhadosztállyal. A könnyűhadosztályokat az eredeti szervezeti rendszerben szereplő 3 helyett csupán két ezreddel vonultak ki, azaz csupán eredeti létszámuk kétharmadával indultak a frontra. További nehézséget jelentett, hogy az felállított hadsereg az egyenlő elvonás gyakorlata miatt nem összeszokott alakulatokkal vonult ki, ez később a hadműveletek idején az alakulatok együttműködését nehezítette meg.
A kecskeméti 13. könnyű hadosztály a kecskeméti alakulatok mellett, Budapestről, Kiskunfélegyházáról, Ceglédről érkező csapattestekkel lett feltöltve, tehát nem pusztán városunk ifjait sorozták be.

Út a Don folyóig

A frontra érkező csapatok 1942 június 28-án vették fel a harcot a Vörös Hadsereggel. A nyár folyamán a Don folyóig törtek előre, majd a harcok megfeneklettek a folyó vonalában. A folyón átkelő szovjet csapatok hídfőket hoztak létre a magyar csapatok által védett oldalon. Ezen hídfők felszámolása kötötte le egészen szeptember közepéig a csapatokat, de nem sikerült maradéktalanul felszámolni azokat. Ezek után ideiglenes hadműveleti szünet állt be, ezt mindkét fél az állások megerősítésére használt fel. Azonban a magyar csapatokat utánpótlása a meghosszabbodott hadtápvonalak miatt akadozott, hiány mutatkozott a meleg ruházatból is az idő közben beállt -40 C-os zord télben. Az embert próbáló időjárási körülmények között, az ideiglenes hadműveleti szünet miatt lakkadó figyelmet mutató magyar csapatokat 1943. január 12-én a legváratlanabbul érte a Vörös Hadsereg lehengerlő támadása. A 2. magyar hadsereg erejét megfeszítve próbált kitartani állásaiban, de igen hamar felmorzsolódott.
A kivonuló 207 000 katonából 49 000 haltak hősi halált, közel ennyien sebesültek meg és legalább 27 000 estek fogságba.

A kecskeméti 13. könnyűhadosztály

A 13. könnyűhadosztály a 2. magyar hadsereg IV. hadtestének részeként 1942 júliusában érkezet a frontra. Az alakulatot két ezred alkotta: a 7. budapesti és a 31. kecskeméti gyalogezred. Az egység vonatból való kirakodása és csoportosítása után azonnal harcba indult, s a Don felé tört előre. A nyári és kora őszi időszakban Uriv és Korotajak falvak körzetében megindult hadműveletben a szovjet hídfők felszámolásában vetették be. A harcok lecsillapodásával Uriv előtt alakították ki védőállásaikat, azonban a német erők átcsoportosítása után délebbre, a kivont német egységek jól kiépített állásait vették át. A védelmi vonal a Don és a Potudan folyók között elterülő száz méter magas fennsíkon helyezkedett el. A terep mély, a Don felé lejtő vízmosások, a folyó partját kisebb erdők borították. Az arcvonal elnyújtottsága miatt a 13. könnyűhadosztály védőkörletének hossza meghaladta a 17 km-t, azaz egy zászlóalj védelmének kiterjedése az akkor elfogadott egy helyett négy kilométert tett ki. A két ezred által védett terület nagy kiterjedése miatt gondolni sem lehetett mélységben tagolt állások kiépítésére, ennek következtében a parancsnokság merev védelmet rendelt el, az első árkok minden eszközzel való megtartása, ráadásul még tartalékok képzésére sem volt lehetőség.
Az 1943-január 12-én megindult elsöprő erejű szovjet támadás hamar áttörte a 13. könnyűhadosztály bal oldalán védekező kaposvári 10. könnyűhadosztály védelmi vonalát és rövid időn belül felmorzsolta azt. A bekerítés veszélyét elkerülendő meg kellett védeni a hadosztály ball szárnyát, visszakanyarítva nyugat felé és meghosszabbítva a védelmi vonalat további 15 km-rel, azaz egy nap alatt majdnem megduplázódott a védendő peremvonal hossza. Két nappal később a 13. könnyűhadosztálytól jobb oldalán, Scsucsjénél is áttörte a Vörös hadsereg a védelmi vonalakat, emiatt a jobb szárnyat is meg kellett védeni az estleges átkarolás megakadályozására. A hadosztály e két oldalról ránehezedő nyomást nem bírta, ezért január 16-án a hozzá csatlakozó csonka német egységekkel megkezdte a visszavonulását, s másnap Osztrogozszsk városában berendezkedett körvédelemre. Osztrogozsszk volt a 2. magyar hadsereg műveleti területén az egyetlen város, ide halmozták fel azokat a készletet amelyek a sereg tartalékait képezték. A települést hamarosan szovjet alakulatok vették körbe, elvágták a külvilágtól és megkezdték az ostromot. A doni arcvonal összeomlása miatt a front több mint száz kilométerrel hátrébb tolódott. Január 20-án hajnalban lőszerhiány miatt a városban rekedt erők kitörtek. A magyar hadosztály mint utolsó lépcső, a németek után hagyta el a várost, s csak komoly harcok árán jutott el az Oszkol patak völgyébe, ahol a szétvert 2. magyar hadsereg maradványait gyűjtötték össze. A kijelölt gyülekezési körzetet a 13. könnyűhadosztály személyi állományának csupán 40%-a érte el, így az eredeti 13 000-rel szemben csupán 4 800 fő térhetett haza 1943 tavaszán.

Írta: Karácsonyi Gábor
Megjelent: Kecskeméten.hu

Megemlékezés Kecskeméten a doni hősökre