Nyúl Katával, országos bronzérmes fogathajtóval beszélgettünk

A közelmúltban volt Hetényegyházán az Országos Fogat-, és Maratonhajtó verseny. Ennek apropóján beszélgettünk Nyúl Katával, aki versenyzőként vett részt ezen az eseményen. Civilben vegyészmérnök egyetemi hallgató; de ha versenyezni kell, akkor elszánt fogathajtó. A lovak szeretetéről, a fogathajtásról és egy kis magánéletről is szó esik az alábbi interjúban.

Talán nem is kellene megemlítenünk, de háttérinformácóként mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy Kata édesapja a világbajnoki ezüstérmes csapat tagja, a kecskeméti színekben versenyző Nyúl Zoltán.

Verseny közben

Kecskeméten.hu: - Kevés női fogathajtóról hallani magyar és nemzetközi viszonylatban. Ennek ellenére mi motivált téged, mikor először felültél a bakra és elhatároztad, hogy elsajátítod a fogathajtás csínját-bínját?
Nyúl Kata: - Hát erre nem nehéz a válasz, természetesen édesapám sikerei és persze a lovak szeretete. Gyakorlatilag beleszülettem ebbe a sportba, és azt hiszem fel sem merült, hogy én ne akarnám kipróbálni benne magam.

- Mióta foglalkozol lovakkal, fogathajtással?
- Lovak között nőttem fel, kis koromban folyton apukám mellett ültem a fogaton mikor gyakorolt, akár napi 8-10 órát is figyeltem mit és hogyan kell csinálni. Nem tudnám megmondani mikor hajtottam először fogatot, kb. akkor amikor már meg tudtam fogni a hajtószárat. Arra viszont jól emlékszem, hogy első versenyemen 2004. augusztusában indultam Dáma nevű lovunkkal, mely akkor már túl volt 4. világbajnokságán.

- Mennyit kell foglalkozni egy lóval, hogy összeszokjon hajtó és lovas?
- Sokat. De ez attól is függ, hogy mennyire illenek össze. Ha egy új lóval kezd el foglalkozni az ember, akkor az első versenyszezon a rutinszerzésről szól, ki kell ismerni a lovat, mire hogyan reagál, mennyi melegítésre van szüksége, stb. Azután jól jön egy kis téli pihenő, tavasszal egy kis alapozás és a második közös szezonban már összeszokott párosként tudnak rajthoz állni. Persze ez csak egy képzett lóra igaz, ha egy csikóval teljesen elölről kell kezdeni, az minimum kétszerennyi munka.

- Van olyan ló, amelyiket jobban szereted? Amelyikkel nagyobb köztetek az összhang?
- Van egy fedező ménünk, Ziezo, azt lehet mondani hogy ő a kedvencem. Hollandiában találtuk egy kereskedőnél apukámmal és rögtön beleszerettünk, nem tudtuk otthagyni. Szerencsére azóta kiderült hogy nem csak szép, de okos is és idén már eredményesen versenyeztünk vele, illetve sok ígéretes ivadéka született.

- Hetente mennyi időt fektetsz a sportba?
- Hát ez sajnos iskola-függő. Nyáron szinte minden nap reggeltől sötétedésig ezzel foglalkozom. Persze ez nem azt jelenti hogy folyamatosan a kocsin ülök, sok minden más is kapcsolódik ehhez a lópucolástól, lómosástól kezdve a szerszámtakarításon keresztül a kocsiszerelésig. Szeptembertől júniusig viszont nagyon kevés időm van, mivel egyetemre járok Budapestre. Szinte minden hétvégén hazajövök, de az is nagyon kevés, viszont szerencsére édesapám egész évben a lovakkal foglalkozik és felkészíti őket a versenyekre.

- A hétvégén megrendezett hetényegyházi versenyen összetettben 7. lettél. Ez jó vagy rossz eredménynek számít?
- Ez így nem egészen igaz, mert a díjhajtásban elkövettem egy hibát ami miatt összetettben nem értékelték a pontjaimat, és velem együtt még két versenyzőét. Tehát a 9 indulóból 6 fejezte be szabályosan a versenyt, hárman pedig eredmény nélkül lettünk utolsók. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen, egy fiatal lovat próbáltunk ki aminek ez volt az első versenye. A szombati maratonhajtásban elért 4. hely különösen biztató. Kissé talán az átlagosnál jobban zavarják a speciális körülmények, a pálya díszítőelemei, hangosbeszélő, stb., de talán az átlagosnál tehetségesebb is. Sok versenyre el kell még vinni hogy megszokja ezeket és akkor dobogós helyeket is hozhat majd a hajtójának.

Ló és lovasa

- A fogathajtás technikai vagy taktikai sport? Mitől függ a jó eredmény? Jó ló vagy jó hajtó kell hozzá inkább?
- Én inkább ügyességinek nevezném. Elsősorban a hajtó és a lovak ügyességén, tehetségén és összeszokottságán van a hangsúly. A jó erdményhez nagyon sok mindennek kell összejönni és ehhez a szerencse is nélkülözhetetlen. Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy mi a fontosabb, a jó ló vagy a jó hajtó, de nem lehet szétválasztani. Valamilyen szempontból ez is csapatsport és ezalatt nem csak a hajtót és a lovakat értem, hanem a fogat mögött álló stábot, a segédhajtót, lóápolót és az egész családot, támogatókat, akik együtt teszik lehetővé hogy a versenyen a maximumot hozzuk ki magunkból.

- Mi az eddig elért legjobb versenyeredményed?
- 2006-ban egyesfogathajtásban az Országos Bajnokságban bronzérmet szereztem és ugyanebben az évben a Magyar Derby-n 4. lettem. Ez a két legrangosabb országos verseny, melyeket minden évben megrendeznek.

- Gondolom nem csak a fogathajtással töltöd életed nagy részét.  Mivel foglalkozol, hol tanulsz, mi szeretnél lenni?
- Mint már említettem egyetemre járok, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem harmadéves vegyészmérnök hallgatója vagyok. Mindenki csodálkozik, hogy miért választottam a lovaktól ilyen távol álló szakmát, hát mert szeretem a kémiát. Azért ha választhatnék, inkább lovakkal szeretnék foglalkozni, de sajnos a mai világban ebből nem nagyon lehet megélni. Ha végzek az egyetemmel egy vegyészmérnöki állásnak is nagyon fogok örülni.

- A versenyek, felkészülés mellett mivel töltöd maradék (szabad)idődet? Van esetleg egy kiemelt hobbid? Meddig szeretnél fogathajtani?
- Mostanában nem túl sok a szabadidőm, jelenleg a TDK-dolgozatomat írom és igyekszem az egyetemet tisztességesen elvégezni. A maradék időt pedig ha itthon vagyok akkor a családdal, Pesten pedig a barátaimmal töltöm. Néha el szoktunk menni túrázni, és tervezem hogy újra elkezdek néptáncolni, ami nagyon hiányzik, mivel 7-17 éves koromig táncoltam. És hogy meddig szeretnék hajtani? Amíg a pénztárca engedi... Nem olcsó sport, sőt mondhatni a legdrágábbak közé tartozik, és ez sajnos csak fokozódik.

- Mit üzennél a Kecskeméten.hu olvasóinak? Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének lovagolni, fogatot hajtani?
- Köszönöm az érdeklődést és mindenkit bátorítok hogy próbálja ki, ismerkedjen meg közelebbről a lovakkal! Sokan csak mondogatják hogy a magyar lovas nemzet, sajnos őszintén szólva ez ma már nem igaz, de remélem újra az lesz. Bács-Kiskun megyében nagyon sok lehetőség van, aki teheti keressen fel egy lovasiskolát, írassa be gyermekeit is, hátha megtetszik nekik, mert amellett hogy sok örömet szereznek, sok mindenre meg is tanítanak a lovak.

Köszönjük az interjút!