Lucifer

Lucifer, Ördög, Sátán...mindenki egyre gondol, a főgonoszra, az eredendő rosszra. De valójában ki is Ö? Amikor általános iskolában megtudtam, hogy Lucifer is angyal, elgondolkodtam. Addig nekem az angyal egyet jelentett Isten követőivel a megtestesült jósággal és erénnyel. 8 évesen ez a felismerés kétségbeejtett. Vissza emlékeztem arra, amikor Karácsony előestéjének napján kisgyermeki naivitással, az ajtón belépve a hatalmas, csillogó, kisebbfajta giccsben úszó fára nézve, álmélkodva kérdeztem szüleimet, hogyan került ide a fa. Mint, akik mit sem tudnak az egészről, mentegetőzve válaszolták, hogy biztosan az angyalka hozta. Ott, akkor 8 évesen visszagondoltam minderre. Nekünk lehet, hogy maga az ördög hozta a Karácsonyfát? Ha igy van, Lucifer se nem gonosz, se nem gyerekeket éjjelente ijeszgető mumus. Egyszerűen egy meghurcolt, meg nem értett lélek, bűnbak, akire évszázadok óta ráfogható az egész világ sara. Egyetlen büne a fára nézve, hogy nincs izlése, de ezt akkor elnéztem neki, mert a fa alatti dobozok mérete és száma megszépitette a mindenféle szinben úszó Karácsonyfát. Aznap éjjel haragudtam a hittanos pap bácsira, mert mindig bántja Lucifert. Biztos voltam benne, hogy valójában Isten szervezkedett össze az angyalokkal és közösitették ki szegény Sátánt. Pártfogásomba vettem őt és a következő hittanórán szótkértem, majd az előző este kigondolt védőbeszédembe kezdtem. Azt vettem észre, hogy a csoport minden tagja felém néz, van, aki szája elé tartva mindkét kezét titkolni próbálja mennyire nevetséges is vagyok. Mások kétségbeesett pillantásokat vetve az Atyára már előre szánakoztak, hogy milyen büntetést nyer majd el bátorságom. Monológom végén az Atya egy szót sem szólt, némán a terem egyik sarkába majd rám nézett. Megértettem és én ugyan ilyen hallgatag ballagtam büntetésemet leróni a sarokba és vetettem magam térdre. Hát ezt tették veled...Lucifer?      

Petrus