Vigyázat! Hamis adomány-gyűjtők Kecskemét főterén

Karácsony közeledtével a városközpont környékén ismét feltűntek a járókelők pénztárcáját megnyitni szándékozó, szívszorító történetekkel előálló, többnyire bizalomgerjesztő fellépésű kéregetők. A fővárosban már jól ismertek a „rákos gyermekek számára gyűjtő”, képeslapokat áruló szélhámosok - szinte mindenhol ott vannak, míg meg nem jelenik a rendőrjárőr. Különösen a pályaudvarok, aluljárók, csomópontok környékén láthatjuk őket, hiszen ott sok az idegen, - a helyiek már nem dőlnek be nekik. Általában egy dossziényi hivatalosnak tűnő iratot mutatnak: bírosági végzéseket, pecséteket - de ezek nem valódiak, majd a járókelő kezébe nyomnak egy képeslapot és közli velük, hogy vegyék meg, amely pénzösszeggel a rákos gyermekeken lehet segíteni. A képeslappal a kézben már nehezebb visszautasítani az adományozást. Mi azt javasoljuk: mégis tegyük meg!

Mivel a kéregetők Budapestről lassan kiszorulnak, időlegesen, főképpen karácsony közeledtével, amikor az emberek adakozóbbak, vidékre helyezik át működési területüket. Kecskeméten is megjelentek, és ha éppen nincs rendőr vagy közterület-felügyelő a láthatáron, le is szólítják a járókelőket. A kecskemet.hu-t megkereső hölgy esete tanulságul szolgálhat:

"A Malom üzletközpont főbejárata előtt, tegeződve – hogy kérdezhet-e valamit tőlem -, megállított egy fiatal férfi. Jól öltözött volt, bizalomgerjesztő volt a szövege is, a kezében celofánba csomagolt karácsonyi képeslapokat és egy felíró-listát tartott. Többen is voltak, szerte a téren, a Malomba érkezőket minden irányból figyelve. Elmondása szerint rákos beteg kisgyermekeknek gyűjtöttek. Megjegyzem, hogy soha nem szoktam adományozni az utcán senkinek, mert nem hiszem, hogy az adomány arra a helyre kerülne, ahová az ember szánja.
Nem tudom mi ütött belém, talán megsajnáltam a kisgyerekeket, ahogyan olyan rámenősen beszélt róluk, vagy a közelgő ünnep nyitotta meg a szívemet? Olyan hihetően kérte, hogy segítsek a szerencsétlen, kis betegeken, a képeslapot mutogatta, és annyira bizonygatta, hogy megnézhetem az interneten is, hogy komoly, bejegyzett szervezet nevében gyűjt, hogy végül mégis adtam neki egy ezrest.
Otthon azután, hiszen hazafelé volt időm átgondolni az egészet, és csak belém bújt a kisördög, utána néztem az interneten a dolognak, és persze nincs bejegyezve semmi, vagy legalábbis nem találtam őket. Kibontva a celofánt a „képeslapról” kiderült, hogy mindössze egy fénymásolt, elég felületesen elvagdosott papírról van szó. Persze fel van tüntetve az engedélyszám, telefon, udvariasan írogatják fel az adakozó személyek nevét, minden, amit akarsz, csak mögötte nincs semmi.
Természetesen eltettem a bizonyítékokat és azonnal bejelentést tettem telefonon, a rendőrségen. De mivel nem tudom, hogy sikerült-e tetten érni valamelyiket, ezért úgy döntöttem, elmondom a történetemet a nyilvánosság előtt, tanuljanak belőle azok, akiket ezután csapnának be. Undorító az egész. Úgy gondolom, hogy nem pusztán az ezer forintról van szó, amit magamtól, „dalolva” odaadtam, hanem magáról a tényről, hogy a jóakaratunkkal, a segítőkészségünkkel, nemes és szép ügyek mögé bújva visszaélnek."