A holokauszt áldozataira emlékezett Kecskemét

Az Auschwitz-Birkenau haláltáborok 1945-ös felszabadítása pontosan 65. évvel ezelőtt történt, azaz január 27-én. Arra az 1323 kecskemétire emlékezünk, akiket a háború ideje alatt hurcoltak el a gettókba, és a haláltáborokba, illetve arra a neves ferences szerzetesre, aki bátran kiállt a halálra ítéltekért. Emlékezünk arra a 11 millió áldozatra is, akik a haláltáborokban vesztették életüket, és egyben azokra a személyekre is, akik életük feláldozásával mentették a zsidó embereket a kínhaláltól. Ma reggel közös megemlékezést tartottak a Barátok temploma mellett található Károly Bernát atya tiszteletére állított emlékkőnél és emlékfánál.

A megemlékezésen részt vett a Dr. Feldmayer Péter a MAZSIHISZ elnöke, a Kecskeméti Zsidó Hitközség képviselői, Kecskemét város polgármestere, a Ferences Ima közösség, és a Porta Egyesület tagjai, valamint a város lakói.

A megemlékezést Farkas P. József Úr nyitotta meg, aki beszédében köszönetet mondott az ott egybegyűlteknek, és említést tett a holokauszt borzalmairól. A megemlékezés Radnóti Miklós Nem tudhatom című versével folytatódott.

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”

A vers elhangzása után Mikus Sándorné a Ferences imaközösség vezetője emlékezett meg P. Károly Bernát atyáról. A ferences atya, és házfőnök, megpróbált élete kockáztatása árán is segíteni a szerencsétlen sorsú kecskeméti embereken. Ezért a tettéért 15 évnyi fegyházra ítélte őt a Legfelső Bíróság.

Róna Tamás a Mazsihisz Közép-magyarországi Régiójának vezető rabbija elmondta beszédében, hogy mennyi megaláztatásban volt részük az áldozatoknak a koncentrációs táborokban, testileg, és lelkileg. Mennyi kísérletet hajtottak végre rajtuk, amiknek semmi értelme nem volt. Beszédében hálát adott azoknak az embereknek, köztük P. Károly Bernát atyának is, akik próbáltak valamilyen módon segíteni a kecskeméti zsidó hitűeknek.
A megemlékezés Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versével folytatódott.

„Nyarakra gondolunk, s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrű illatában
fáján akad a hullni kész dió!

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”

Ezt követően az emlékezés koszorúit helyezték el Kecskemét városa nevében Dr. Zombor Gábor polgármester úr, a Ferences Ima közösség, és a Porta Egyesület képviselői. A megemlékezés közös imával zárult.

Forrás: civilnaplo.hu