Hogyan gyűjtsük a PET palackokat a városban?

Kecskeméten nem szükséges lecsavarni a kupakot a PET palackról, mert a szelektívgyűjtő konténer tartalmát a Városgazdasági Kft. munkatársai átválogatják és a kupakokat külön szortírozzák. Ettől függetlenül nálunk is van néhány alapszabály, amit célszerű betartani a szelektív gyűjtőszigeteknél. Ezekre hívjuk fel olvasóink figyelmét a ZöldErnyősök útmutatásai alapján.

Miért kell szelektíven gyűjteni a PET palack kupakját?

Mert más anyagból van, mint a palack és máshogyan történik az újrahasznosítása.

Mi dobható a városi "műanyag" gyűjtő konténerbe?
A műanyaggyűjtő konténerbe az alábbi hulladéktípusokat várják:

• üdítős, ásványvizes PET palackok és azok kupakjai,
• háztartási flakonok (pl. sampon, habfürdő) és azok kupakjai,
• tejes, joghurtos poharak, margarinos dobozok (kimosva!), illetve
• tiszta fólia (szatyor, zacskó, csomagoló fólia)

A flakonokat célszerű összelapítva ("laposra taposva") bedobni, mert így kevesebb helyet foglalnak, és több fér el a konténerben.

Ne dobjunk a konténerbe: zsíros, olajos, háztartási vegyi anyaggal szennyezett (nem kiöblített) flakont, margarinos dobozt, élelmiszer-maradványt tartalmazó műanyagot, illetve hungarocellt, CD-lemezt, magnó- és videokazettát, egyéb műanyagnak ítélt hulladékot (pl. nylonharisnya), mert újrahasznosításuk jelenleg nem megoldott!

A műanyagok hasznosítása

A begyűjtött műanyag palackokat (PET) a válogatóműben szín szerint szétválogatják, Majd tömörítéssel bálázzák. Ezeket a bálákat elszállítják a hasznosító céghez, ahol az egynemű (homogén) műanyag hulladékból darálékot, illetve granulátumot készítenek, amelyet újra feldolgozhatóvá tesznek. Így a szelektív hulladékgyűjtőbe dobott palackokból, szatyrokból készülhetnek kerti padok, virágcserepek, gyeprácsok, alkatrészek, de akár DVD-tok is!

Ennyi dióhéjjban. Aki pedig hajlandó egy kis műanyagügyi továbbképzésen résztvenni, olvassa el a következő sorokat! Hasznosak.

A műanyagok rövid jellemzése

A műanyagok többnyire kőolajszármazékokból szintetikus úton előállított szerves óriásmolekulákból álló anyagok. Számos eltérő tulajdonságú fajtájuk létezik, amelyek alapanyagába további adalékokat (minőségjavító, színező anyagokat) is kevernek a gyártás során. A csomagolóanyagok zöme újrafeldolgozásra alkalmas hőre lágyuló műanyagokból készül. A legismertebbek a PET-ből (polietilén-tereftalát) készült pillepalackok, emellett gyakori csomagolóanyag a polietilén (PE; zacskók, kupakok, kozmetikai flakonok), a polipropilén (PP; pl. tejfölös, margarinos dobozok), a polisztirol (PS; élelmiszeres és kozmetikai dobozok) és a habosított polisztirol (EPS, közkeletű nevén "hungarocell"; pl. elektronikai berendezések csomagolása).

Történetük

A mesterséges anyagok tömeges előállításának igénye az első világháború éveiben, illetve a 60-as években a fogyasztói társadalom kialakulásával vette kezdetét, de a műanyagipar fejlődése századunk vége felé sem ért véget. Sőt a jövőben várhatóan a műanyagok előállítása ill. felhasználása továbbra is növekedni fog. A műanyagok története hűen jellemzi a "fogyasztó ember" szemléletét. Nevéből is kitűnik, hogy valaminek a helyettesítésére találták ki. Először a nagy súlyú, nehezen kezelhető csomagolóanyagok kiváltása volt a cél (fa, fém), elterjedését könnyűsége és olcsósága nagymértékben elősegítette. Később azonban már nem az ésszerűség szempontjai álltak előtérben. Eme tartós, nagyszerű és praktikus anyag elterjesztése, reklámozása, egyre többféle termék bevezetését tette lehetővé. Azonban azzal a műanyaggyártók nem foglalkoztak, hogy mi lesz ezen termékekkel, ha hulladékká válnak.

A műanyagok különböző típusainak felfedezése által a hulladéktermelés is sokszorosára növekedett. Fosszilis, belátható időn belül elfogyó energiaforrások használatával gyártott termékek kerülnek örökre a szeméttelepekre vagy az égetőkbe, valamennyi környezeti elemben gondokat okozva.

A háztartási hulladék össztömegének 14%-át a műanyagok adják. Magyarországon a lakosság évente megközelítőleg 300 ezer tonna műanyag hulladékot termel. Mivel a műanyagok a természetben csak igen lassan vagy egyáltalán nem bomlanak le, nagyon fontos lenne a műanyag hulladék keletkezésének mielőbbi csökkentése, visszaszorítása. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyul. Fogkefétől kezdve, szállítóeszközökön át az épületekig, szinte mindent gyártanak belőle. Olyan termékek, használati cikkek tömeges előállításánál is alkalmazzák, mely egyszerűen kivitelezhető lenne valamely más, természetes anyagból (fa, üveg, fém, kő, gyapjú, stb.) is. Ám sajnos a kényelem, az olcsóság, a praktikusság, a divat hihetetlenül gyors csapongása illetve a fogyasztói társadalom őrületes mértékű mennyiségi igényei sokszor elsőbbséget élveznek a természettel, a harmóniával vagy akár jövő nemzedékeivel való törődéssel szemben, a természetes anyagok pedig a háttérbe szorulnak.

A műanyag környezeti hatásai

• lebomlási idejükkel "még" nem igazán vagyunk tisztában, lerakókban (levegőtől, fénytől elzárt közegben) évszázadokig állhatnak változatlanul,
• nagy térfogatuk miatt sok helyet foglalnak a szemétlerakókon "Tapossa laposra!"
• gyártási folyamatuk során számos mérgező anyag, melléktermék keletkezik (pl. peroxidok, felületaktív anyagok, oldószerek, fémkatalizátorok, stabilizátorok, habosító anyagok, festékek),
• a természetbe kikerülve számos állat életét veszélyezteti,
• külön problémát jelentenek a műanyagból (PVC) készült gyermekjátékok, mivel az azokkal játszó gyermek szervezetébe is bekerülhetnek a műanyag előállítása során használt adalékanyagok,
• a műanyag élelmiszercsomagolásokból főleg zsíros ételekbe átkerülhetnek adalékanyagok (az oldódást hő vagy savas közeg elősegítheti),
• bizonyos fajtáiból égetve rákkeltő, légutakat és idegrendszert, belső szerveket károsító anyagok keletkeznek, s ezek az élőlényekben akár örökletes elváltozásokat is okozhatnak (ezért műanyagot sose égessünk!).

Műanyagfajták

Polietilén (PE, 02. HDPE, 04. LDPE)

Monomerje - az etilén - nem mérgező. Ez a műanyag mégis tartalmaz veszélyes anyagokat: krómtartalmú katalizátort, nikkeltartalmú fényvédő szert, mérgező antioxidánst, rákkeltő égésgátlót. Újrahasznosítható. Pl. csövek, dobozok, kukák, fóliák készülnek belőle, elsősorban mezőgazdasági és ipari felhasználásra.

Polietilén-tereftalát (PET, 01.)

Nem mérgező. Újrahasznosítható. Ebből készülnek a visszaváltható palackok, de ezek csak 5-6-szor tölthetők újra, mert karcolódnak. Mivel nem aromasemleges, a benne tárolt anyag íz- és szagnyomait csak hosszadalmas, drága tisztítással tudják többé-kevésbé eltávolítani. A természetben nem bomlik le!

Szelektíven gyűjtve azonban számos termék alapanyaga lehet: Kínában például polietilén szálat készítenek belőle a textilipar számára. Magyarországon is hasznosítják ezt az anyagot, Mosonmagyaróváron például virágcserepeket készítenek belőle.

Polipropilén (05. PP)

Többek között joghurtos, margarinos dobozok készítésére használják. Újrahasznosítható, szelektíven gyűjtve alapanyaga lehet kerti padoknak, oszlopoknak, vagy akár tetőcserepeknek is.

Polisztirol (06. PS)

Gyártási alapanyagai a benzol, az etilbenzol, a sztirol veszélyes mérgek. A sztirol maradványai a szervezetbe jutva mérgező sztirol-epoxiddá alakulnak, ami gátolja a sejtosztódást, károsítja a vesét, a májat, növeli a mutációk kialakulásának esélyét. A polisztirol ellenáll a savaknak, lúgoknak, de a legtöbb szerves oldószer megtámadja, és érzékeny a fényre is. A polisztirol tálcákon sokféle élelmiszert (pl. sajtokat, felvágottakat, gyümölcsöket) árusítanak, de készülnek belőle hő- és hangszigetelő lapok, hűtőtáskák is. A felhasznált habosító anyagok ugyancsak mérgezőek lehetnek.

Polivinil-klorid (03. PVC, V)

Alapanyaga a vinil-klorid, melyhez ólomtartalmú stabilizátorokat, ftalátokat, foszforsavésztereket és halogénezett szénhidrogéneket is adagolnak a gyártás során. A vinil-klorid növeli a mutációk gyakoriságát, születési rendellenességeket, embernél agyrákot okoz és rombolja az immunrendszert. Égetésekor a nehézfémek és a sósav mellett dioxinok és furánok is keletkeznek. Gyártása során higany keletkezik, illetve marad vissza. Évente világszerte tízezer tonna higany kerül élővizekbe, levegőbe. Egyszóval a PVC egész élete során veszélyes anyagokkal terheli környezetünket. Más műanyagokkal kell kiváltani.

Újrahasznosítása ennek is megoldott. A Monor melletti Gombán a PVC anyagú kábeltakarókból és ipari hulladékokból tószigetelő fólia, fekvőrendőr, gyeprács készül, melyek így nem a lerakóban végzik, hanem egy hasznos termékben manifesztálódnak.

Fémgőzölt műanyagok

Léteznek ún. fémgőzölt műanyagok is. Ezek vékony fémréteggel bevont műanyagok. Ilyen pl. a csipszes zacskó. Fontos, hogy ezeket (mivel nem egyféle anyagból készülnek) nem hasznosítják újra!

Összességében véve a műanyagok csak a felületes szemlélő számára tűnhetnek kívánatos anyagféleségnek, míg a környezettudatos ember tovább lát a kényelmi és gazdasági szempontokon, és ésszel használja ezeket a természettől távol álló "mű" anyagokat.

Hasznosítása

Földünk kőolajkészlete véges, a műanyagok pedig a természetben csak több száz év alatt bomlanak le, ezért környezetvédelmi szempontból többszörösen indokolt hasznosításuk. Az összegyűjtött sokfajta műanyaghulladék minőség (anyagfajta, szín) szerinti elkülönítése a hulladékválogatóban zajlik le. A hulladékot a feldolgozás helyén darálják, szükség szerint mosási technológiával tisztítják, megolvasztva újragranulálják - utóbbi eljárás eredményeként egységes szemcseméretű, késztermékek gyártására közvetlenül alkalmas ún. regranulátum keletkezik. Az egyes anyagfajtákból az országban működő számos feldolgozó cég igen sokféle újrahasznosított terméket állít elő. A kis sűrűségű PE fóliákból szemeteszsákok, a nagy sűrűségű PE-ből és a PP-ből rekeszek, vödrök, csövek, stb. készülnek. A PET-darálékból a textiliparban - hazai kapacitás híján külföldön feldolgozható - szálat állítanak elő, az EPS-t pedig építőipari szigetelőanyagok gyártásához használják fel. A szennyezett, újrafeldolgozásra nem alkalmas műanyaghulladék jó fűtőértéke miatt tüzelőanyagként hasznosítható, elsősorban a cementiparban.

Csak módjával!

Legjobb tehát, ha a megelőzésre összpontosítunk, amúgy is ez a legfontosabb. El kell kerülni ill. csökkenteni kell a műanyagok gyártását, használatát. Ebbe mi leginkább úgy szólhatunk bele, hogy változtatunk fogyasztási és vásárlási szokásainkon:

Vásárlásnál célszerűbb a kevesebb, vagy teljes egészében műanyag csomagolóanyag-mentes árukat előnyben részesíteni. Sajnos az üveg alapú betétdíjas (többször használható) csomagolási rendszer visszaszorulása és a betétdíj nélküli műanyag flakonok, illetve a visszaváltható, de csupán 5-6-szor újratölthető műanyag palackok elterjedése jelentősen növeli a műanyaghulladékok mennyiségét.

A pénztárnál ne fogadjuk el azt a százmillió műanyag zacskót, amit előzékenyen a kezünkbe nyomnak. Inkább vigyünk otthonról kosarat, vagy vászonszatyrot.

Ha ugyanaz a termék kapható természetes vagy újrahasznosított anyagból, részesítsük azt előnyben a műanyaggal szemben.

Ha már elkerülhetetlen a műanyag termék megvásárlása, válasszunk darabokra szedhető (és darabjaiban javítható) árut, hogy ha tönkremegy az adott használati eszköz, ne kelljen az egészet kidobni (mint például egy-egy darabból álló, fröccsöntött széket).

Forrás: ZöldErnyő